The last one...

Üdv. itt!
Régen írtam, most még (talán) ebben az évben utoljára írok ide...
Ha már indigen is aktivizálta magát valamelyest, hát én is odateszem magam :D Persze ez nem igazán arról szól, hogy ki tudja magát jobban produkálni, szerintem versenyszellemből nem lehet fogalmazást írni. Gondoljunk csak bele:
-Hé versenyzünk?
-Persze!!
-Miben?
-Fogalmazzunk!!!
Valljuk be, hülyén hangzik, úgyhogy a vád mindenképpen alaptalan :)  Még talán azt a mélyen megbúvó, természetes, genetikailag kódolt versenyzésre, rivalizálásra hajlamot is kizárnám.
Mostanság, így a szünet okozta átmeneti "gondtalanság" miatt annyira nem vészes a helyzet, de azért vannak így is kisebb-nagyobb fennakadások a mindennapokban. Sokszor eszembe jut Márti, akit még augusztus végén ismertem meg, róla nem véletlenül nem írtam, mert csak mostanra alakult ki valami olyasmi, amit már értékelhetőnek mondhatok. Egészen jól megvagyunk együtt, bár Ő kissé elfoglalt :-/
Bulizás szünetel, kisebb helyre járok el néhanapján, ahol bár még nem voltam előtte, egészen szerethető, szokható hely, talán többször is mehetnénk. A buli nem a saját, vagy más kedvének hiánya miatt szünetel, sajnos a matematika megviccelt, mint olyan, anya pedig meggyőzhetetlen... Úgyhogy a bulis pályafutásom így egy időre derékba tört, de sebaj, attól még az alkohol eljut hozzám ;) Ez "mentette meg" a karácsonyomat is, ehhez csak annyit fűzök, hogy éhgyomor, és családi pálinkázás, borozás. hasonló felállás volt, a másutt eltöltött vasárnapi ebéd, bár a szenteste fellépő melankolikusságomra valóban gyógyír volt a pálinka, az alkohol, de azért persze vasárnap sem volt rossz hatása kicsi lelkemre ;D
Lelkem... szerencsére a napokban nem igazán nyavajgott, ezt a mindennapoktól való elszakadásnak köszönhetem főképp, nincs az a sok sz@r a fejemben az iskola miatt... Jut is erről eszembe, egész jó kialudni magam. De tényleg, amíg iskolába jártam, alváshiánnyal küszködtem. Nem csak így néhanapján, hogy jaj de álmos voltam tegnap. Nem-nem... egész nap, egész héten.
Emberekről úgy igazán nem tudok írni, olyan sok nem vesz körül, mindössze családtagok, Alex, meg még pár ember, akikkel többet vagyok együtt, mint például Kenó, vagy Márti. Róluk majd talán később írok (nem most).

Annyi mindentől megszabadított ez a szünet... Hogy kialudhatom magam, az csak egy dolog, ez rengeteg dolgot eredményez: jóval kevesebb stresszhatás ér, ebből következik, hogy ingerült is kisebb mértékben vagyok, ebből meg aztán millió-egy dolog következik, akárki gondolhatja, hogy mi :)
Gondolkozom ezen a blog dolgon, fogalmam sincs mi lesz vele... Most így írogatunk, lesz TALÁN egy pár aktív hét, rosszabb esetben talán nap, de ha tényleg ránk jön így a dolog, lehet heti több alkalommal is írunk ide, ami azért egészen jó dolog lenne. Nem azért, hogy "úúúúvanegyblogom, nézzed nép", eleve nem ezzel a célzattal írunk ide arámit is, ez ki is derülhet a személyességről, a magán blog jelleget persze nem mondhatnám rá, attól távol áll persze, de a közösség jellegtől is határozott mértékben különbözik. Ez csak olyan: "héé, írjuk már  le a világnak, hogy mi folyik itt (Gyöngyösön) a mi kis anonim életünkben, amit egyrészt alig érdekel valakit, másrészt mi akkor is ezt éljük, akit meg érdekel el fogja olvasni, akármit is írunk, mert aki ide klikkel, az tudja úgy nagyjából, hogy mit fog találni :) Voltak, vannak, lesznek, olyan írások, melyek kitűnnek, nem a mindennapos dolgokról darálunk benne, hanem épp "okosabb", szociálisabb dolgokról, esetleg egyszerűen videókat, képeket látunk el a saját kis kommentárunkkal, hirdetünk, akármi.

Írtam, leírtam egy pár gondolatot az elmúlt időszakról, általános dolgokról, és még pár dologról. Fogok még írni, de hogy mikor... Most nem ígérgetek, csak annyit, hogy jövök...
♀ puszi      ♂pacsi