ÜĐV.!

Újra itt, új gondolatokkal, elromlott spacebar-ral... Történ ez-az a napokban. Múlt héten voltam fent a városban unalmamban, mivel a ,,rendszeres" összeomlottság rám jött. Teljesen egyedül mentem, viszont ami vicces volt eg ykicsit, az az, hogy akit délután is láttam lány a buszon (akkor is szemeztünk), az bizony este is ott volt (: Akkor már rám is mosolygott, ugyanis volt rá oka, nekem is... Beültem a Sarokházba, megettem egy krémest, sétáltam pár kilométert, majd hazabuszoztam. Ha jól emlékszem azon pénteken meg is lett az előző napon elhagyott bérletem (: Elhagytam aznap a tollam is, az tegnap lett meg.
Ezen a héten nem történ túl sok jó. Hétfőn fizika TZ, átlagos biológia óra, ami egyébként egyre jobban mozgat órán, mivel ez már bizony a szervezet működése, felépítése, etc. A mai napon angol TZ-vel kezdtem, majd átlagos töri óra, ahol most megint megnyilvánult tanár nő ésszerűsége, ami nála nem sűrűn fordul elő (tehát ő legtöbbször normális). Nyelvtan dolgozat következett, aminek még a helyét is problémás volt megtalálni, mivel nem az aulában kiírt, teremcsere miatt módosított, teremben tartózkodott a csoportunk... Aztán 5-7 perc késéssel még meg is kellett írnunk a dolgozatot, amihez sacc/kb egy fikarcnyit sem konyítottam... A tanár nőt persze nem túlzottan érdekelte, habár ez nem biztos, hogy csak az Én munkámat értékeli, ha a szerinte nagyon könnyűnek vélt dolgokat ennyire ,,tudom"... Aztán kémia óra, ahol a tanár nő ismét tanúbizonyságot tett hihetetlen gondolkodásmódjáról. Testnevelés óra jó volt, elkezdtünk a rúdon gyakorlatozni, persze ma még csak ismerkedtünk a dologgal, egyszerűbb feladatokat adott nekünk, hadd ismerkedjünk azzal a 2 rúddal, ami ,,10-szer veszélyesebb, mint a talajtorna"... A műszaki rajz szókásosan sz@r volt, Ádám úgynúgy nem dolgozott, mint eddig, mit is várhatnék... Kópézott egy kézitükörrel. Ehhez nem is fűznék semmit, gondoljatok amit akartok. De persze nem szeretnémőt ennyire lehúzni, de mostanában egyre inkább nem veszi észre, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Persze én sem vagyok példakép vagy nem tudom, még nem hallotttam, de mondjuk nem is valószínű. Nekem is leheten magamon javítani ezt-azt, de amiket mások elmondanak problémát velem kapcsolatban, az az én gondolatmenetem szerint nem probléma vagy az adott szémély túloz, nem ismeri a valós helyzetet.

Elmélkedés...
A napokban a körülöttem levő dolgok miatt felmerült bennem az a téma, hogy a gyereknek nem lehet igaza. Van amikor jogos, mert tényleg nem jó, amit mond, de ő azt hiszi igen. Én általában azt kapom, ohgy nincs megmondva az ok, de azért mégis le vagyok b@szva. Azt mondta édesanyám, amikor felhoztam ezt a témát egy-egy mondatban, hogy én hiába várok érveket, a felnőtteknek nincs rá oka, hogy a gyereknek érveljenek, hogy mit,miért csinálnak/mondanak/etc. Következtetésem: A gyereknek, ha igaza is van, nincs igaza...
Iskolában, mellékesen, szokott néha lenni egy-egy szájkarate tanáraimmal, de nem szoktak sűrűn erősebb érveket modnani az enyémeknél, viszont van, hogy hagyom, hogy övék legyen az utolsó szó, mivel ez nem sokkal kiegyenlítettebb szituáció, mint mikor a törvény embereivel kerülünk vitába.
Emésszétek, véleményt kommentben!
(a hozzászóláshoz egy rövidke regisztráció kell, amit a hozzászóláskor automatikusan elődob a rendszer!)

God save us!